Kedves Honfitársaim, mit szólnátok egy 2009. október 23-i átadáshoz?

Köztársaságunk 20. születésnapján tisztelgünk az '56-os bátrak emlékének, akik ki mertek állni véleményük mellett, megemlékezünk a '89 előtti rendszer tarthatatlanságáról, s jövőre megemlékezhetnénk az elmúlt évek talán legnagyobb hatású  magyar nyelvű beszédéről és megemlékezhetnénk az ebben elhangzott beismerés ellen szerveződött 2006-os megmozdulásokról, e tüntetések ártatlan áldozatairól, mind a munkájuk során megsérült rendőrökről, mind a jogtalanul megtiport, véleményükért protestálókról.

Leszögezem most, hogy pártfüggetlenül állok a szabadság oldalán.

Azt gondolom, hogy ha az emberek félelem nélkül kifejezhetik nézeteiket, akkor idővel megtanulják tolerálni vagy méltóan megválaszolni az akár leghátborzongatóbb véleményeket is.

S hogy ne kelljen tartanunk a szavaktól, az szükségeltetik, hogy a szólás szabadsága helyett az erőszakos, félelemmel operáló egyéb megnyilvánulásokat ítéljük meg szigorúbban. Hiszem, hogy nem azt kell tiltani, hogy honfitársaink lehülyemajmozzák  egymást, hanem a tettlegességet kell szigorúbban megközelíteni, hogy fel se merülhessen, mint vitarendező lehetőség. Szeretném, ha bátran fel lehetne sorolni az aggasztó jelenségeket s lehetne a megoldási javaslatokon vitázni, de szeretném a köz figyelmét a békés megoldások egyedüli üdvözítő voltára felhívni.

Naivabb perceimben elképzelem, hogy egy kopasz és egy cigány néni a fűben heverészve vitatkozik a férfiak hátrányos helyzetéről, elvonatkoztatva a másik fél különbségeitől s meglátva egymásban, hogy közös a hazájuk s csak közös erővel tudják jobbá tenni azt.

Elegem van a széthúzásból és a rövidtávú hasznokért felelőtlen utálkozósdiba és kirekesztősdibe hajszoló politikákból. Fáj nézni, ahogy a vacsoraasztal fölötti csendekben nem angyalok repkednek, hanem az építő és tiszteletteljes vitára való képtelenség honol. Fáj, hogy sok családban a nemzet és közösség témája tabu, hisz sok helyen biztos dühödt szódobálásba fajul akár egy híradó értékelése is.

Szeretném, ha meg tudnánk hallgatni a nem tetsző véleményeket  és megtanulnánk rájuk érdemben válaszolni.

Mert csak az összefogás a hosszútávon járható út.

Szeretném elérni, hogy a sokféleséget nem megszűntetendő állapotnak tekintsék a mindenféle másság ellen tiltakozók, hanem a különbségekben rejlő pozitívumokat tanulják sajátmaguk számára hasznosítani az emberek.

Visszatérve írásom témájához, ezúton megkérlek benneteket, hogy javasoljatok jobb határidőt képzelt szobrunknak vagy fejezzétek ki egyetértéseteket, ha 2009. október 23-át méltó dátumnak tartjátok!