2006 októberében a felvetettem az ötletet, 2007 augusztusában írtam több minket képviselő tisztséget betöltőnek bitlevelet, melyben felajánlottam a szobrot a Kossuth térre. Többnyire kedves és udvarias, finom és semleges válaszokat kaptam, valamint a több érvvel megerősített a Kossuth térre ne, és máshova is fölösleges álláspontjáról tájékoztatott a főpolgármester úr.
2008 június 2-án elindítottam a blogot, hogy megláthassam, mennyire fontos ma itthon a szólásszabadság eszméje és kell-e ide szobor néki.
június 18-án hivatalosan is értesülhettem a szónokok hordója civil fórum tér terveiről.
Ezután kértem és kaptam időpontot egy beszélgetésre Bojár Iván András ötletgazdával, ahol végül a jövőképeinket vetettük össze, s abban maradtunk, mivel igen nagy lehetőségek rejlenek egy ilyen tér jövőjében, megnézzük, hogy mit is tudnék hozzáadni.
Elég régóta foglalkoztat az ügy, így a megfontolt állásponthoz a szoros határidő ellenére is ragaszkodván mostanra alakultak ki az elképzeléseim a teendőket illetően.
Addigis első tettként, meghívtam a civil szféra képviselőit és az érdeklődőket egy beszélgetésre a Műcsarnokba. Többnyire magánszemélyek jöttek a szabadságolások kellős közepén, s a szabadságjogokkal foglalkozó két hazai legnagyobb szervezet: az amnesty és a tasz.
Itt arra jutottunk, hogy rengeteg a dolog és kérdés a tervezett tér körül, s megállapítottuk egy beszélgetés-sorozat indításának indokoltságát, valamint megállapodtunk egy próbanap szükségességében. Részletek később.
